Ugrás a tartalomra

Pánikvers

Verseket Keszthelyi György grafikájával illusztráltuk

Első szűrővizsgálat 

Próbálok a halántékom lüktetésének 
ritmusára lépni, nem megy. Túl gyors.
Eljutok a sárga műanyag székekig a klinikán 
és leülök a százkettes rendelő elé.
Nem kell sokat várnom, behívnak.
A doktornő kérdez, majd megszid, 
amiért nem tudom pontosan 
az utolsó menstruációm dátumát. 

Lassan vetkőzöm a neonfényben, 
óvatos vagyok, mint aki mezítláb lépdel 
törött üveg szilánkjai között.
A nőgyógyászati eszközök autószerelők 
szerszámaira emlékeztetnek.

Pánikvers

reggel van, tüdőm akvárium:
nehéz levegőt venni, repedezik 
az üveg, mert minden anyag 
egyre súlyosabb rajtam és
körülöttem, nem bírják el a 
csontjaim a bőröm. elharapott 
nyelvemtől fémízű a szám, 
nyálas vért nyelek, utolsó 
térdkoppanástól visszhangzó
vágóhíd szorult halántékaim közé.

zúg a fej, csíp a fény, 
csap csöpög, cső törik, 
vér kering, szív megáll. 

és ilyenkor
áthallatszik a falakon, 
ahogy valami nagytestű, 
halott őslény törött 
gerincével csapkodnak 
az istenek. vagy csak a 
szomszéd potyolja a húst 
hajnali hatkor. 

Mintha jól ismernélek 

Egy kotyogós kávéfőző, 
egy bádogbögre és 
egy csokor szalmavirág 
maradt utánad, nagyanyám.
A konyhaasztal 
a maga egyszerűségében 
már rég levedlette a lakkot,
a kis vitrin vakon pislog 
a vetetlen ágy mellett.

Nem volt időd még utoljára 
rendet rakni a lakásban, hogy 
a fosztogatni érkező család 
mindent a helyén találjon, 
amikor kirámolja a szobát, 
mielőtt visszaadná a kulcsodat 
a főbérlőnek. 

Amikor elsétálok 
a tömbház előtt, ahol laktál, 
már nem tudom, 
hogy melyik volt a te ablakod.
Lassan elfelejtem azt is, 
hogyan néztél ki, 
mégis felismerlek, 
valahányszor látok 
egy szövetszoknyát, 
egy bársonykesztyűt, 
vagy egy anyajegyet
finom nők szája fölött.

A lakantusz-bogarak csilingeléséről
(Verhovina madarai) 

Tágas csarnokot 
nyitnak az ég, a
hegyormok és 
a termálvízszagú szelek, 
melyekben a túlvilág 
párája kénlik és 
belégzéskor lecsapódik 
a mellkas falán.

Onnan szivárog kifele, 
csöpög alá és 
gyűl a test alatt,
míg el nem lepi 
és fel nem telnek  a
sírgödrök, aknák, tengerek.

Egy hőforrásban 
kék kristálya sarjad
a pusztulásnak, 
vízgyűrűket vet felszínén
a fémes zsibongás, 
mert csak itt lel otthont 
visszhangja a világban.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.